A magnézium az emberi test egyik legfontosabb ásványi anyaga. Számos enzim aktiválásáért felelős, amelyek részt vesznek a sejtek főbb biokémiai és anyagcsere-folyamataiban. Elengedhetetlen a DNS és fehérjék szintéziséhez, a sejtek energia-anyagcseréjéhez, osztódásához és növekedéséhez, az idegi impulzusok továbbításához, a váz- és szívizom összehúzódásához, a csontok növekedéséhez és mineralizációjához, valamint az immunrendszer megfelelő működéséhez. Hiánya befolyásolja az öregedést, miközben az öregedési folyamat is csökkenti a magnézium szintjét a szervezetben.
Miért alacsony a magnézium szintünk?
Az ajánlott napi magnéziumbevitel 375 mg. A legtöbben azonban sajnos ezt az értéket pusztán táplálkozással nem érjük el. Az egyik fő oka annak, hogy kevés magnéziumot tartalmaznak az ételeink, az, hogy a mezőgazdasági talaj egyre szegényebb alapvető ásványi anyagokban, és a magnézium elveszik a gabonafélék, az élelmiszerek feldolgozása, sőt már a főzés során is. Így még kiegyensúlyozott étrend mellett sem biztos, hogy elegendő magnéziumhoz jutunk.
A szervezet teljes magnéziumtartalmának körülbelül 50–60%-a a csontokban raktározódik.
A magnézium és az öregedés kapcsolata
A magnéziumszint a szervezetben sajnos az életkor előrehaladtával tovább csökken. A táplálékkal bevitt alacsony magnéziummennyiség mellett a bélrendszeri felszívódás hatékonyságának csökkenése is hozzájárul a szervezeti szint csökkenéséhez. Az idő múlásával a veseműködés romlik, ami fokozott magnéziumürítéssel jár a vizeleten keresztül. Az alacsony magnéziumszint felismerése gyakran nehézséget okoz, mivel tünetei könnyen összetéveszthetők az öregedés természetes jeleivel. De pontosan mit okozhat az alacsony magnéziumszint a szervezetben az öregedés szempontjából?
A bélmikrobiom változása
A bélmikrobiom összetétele az öregedés során fokozatosan megváltozik, ami a bélflóra sokféleségének általános csökkenéséhez vezet. A bélmikrobiota egyensúlyának felborulása és a bélmikrobiom zavara ezután tovább befolyásolja a szervezet fiziológiai folyamatait. Ez konkrétan például a laktáz enzim csökkenésében is megnyilvánulhat, ami laktózintoleranciát okozhat. A bélmikrobiom elemzései összefüggést mutattak ki az étrend magnéziumszintje és a bélmikrobiota összetétele között. Tudományosan igazolták, hogy a magnézium pótlása növeli a bél egészségéhez köthető baktériumok mennyiségét.
Az autofágia korlátozása, azaz sejtjavítás
Az autofágia egy sejtszintű folyamat, amelynek során a sejtek megjavítják és újrahasznosítják a sérült sejtalkotókat. Ennek a folyamatnak a hatékonysága az életkor előrehaladtával csökken, ami a károsodott sejtszerkezetek és maradványok felhalmozódásához vezet. Ezt a jelenséget akár úgy is elképzelhetjük, mint „sejtszemetet” a sejten belül. Így talán nem is meglepő, hogy ez az állapot korántsem ideális.
Tanulmányok kimutatták, hogy a magnézium ebben hatékony segítség lehet. Az alacsony magnéziumbevitel csökkent autofágiával hozható összefüggésbe, míg a magnézium pótlása elősegítheti az autofágia működését.
Az autofágia megszünteti a sejtek kóros jelenségeit.
Kipróbálta már a Mg?
Ez egy egyedi kombináció hat organikus magnéziumformából, melyet D-vitaminnal társítottunk az optimálisabb felszívódás érdekében.
Telomer rövidülés
Talán már hallott róluk: a telomerek a DNS kromoszómák végein található szakaszok, amelyek minden egyes sejtosztódással rövidülnek. Épp ezért az öregedéssel együtt a telomerek is egyre rövidebbé válnak. Amikor elérik a kritikus hosszt, a sejtosztódás leáll. A telomerek fő feladata, hogy védelmet nyújtsanak a kromoszómáknak a károsodással szemben. És itt jön képbe a magnézium, amely kulcsszerepet játszik a telomerek szerkezetének, épségének és működésének szabályozásában, valamint abban az enzimben is, amely gátolja a telomerek rövidülését. Kutatások kimutatták, hogy a magasabb magnéziumbevitel hozzájárulhat a hosszabb telomerekhez. A magnéziumnak köszönhetően tehát a telomerek tovább képesek osztódni, így a sejtek is hosszabb ideig maradnak életképesek.
Az idősebb korban alacsony magnéziumszint befolyásolja a sejtek közötti kommunikációt, az immunrendszert, az őssejteket, valamint a különböző szövetek sejtosztódását és a sejtek anyagcseréjét is. Azonban a magnéziumhiány felismerése nem mindig egyszerű. A magnéziumszintet általában a vér szérumában mérik, ami azonban a szervezet magnéziumtartalmának csak kis részét tükrözi. A szervezet teljes magnéziumtartalmának mintegy 50–60%-a a csontokban raktározódik, míg a maradék a sejtekben található. A vérszérumban mindössze az összes magnézium kevesebb, mint 1%-a van jelen. Emiatt a szérumban mért értékek gyakran nem tükrözik pontosan a sejtek magnéziumszintjét. Lehet, hogy a sejtekben alacsony a magnéziumszint, miközben a vérszérum értékei a normál tartományban vannak. A magnéziumszint pontosabb meghatározására alternatív lehetőség a vérvizsgálat kiegészítése, illetve a magnézium közvetlen mérése a sejtekben.