Az omega-3 zsírsavak a szervezet valamennyi sejtjének sejtmembránjának nélkülözhetetlen alkotóelemei. Az agykéreg, a retina, a herék és a spermiumok különösen gazdagok DHA-ban. A szervezet azonban nem képes hatékonyan szintetizálni őket, ezért a táplálékkal történő bevitelre szorul.

A jobb felszívódás miatt mindig ajánlatos étkezéssel egy időben bevenni, de nem számít, hogy reggel, délben vagy este. Ami a pótlás időszakát és teljes hosszát illeti, egész évben korlátlanul lehet pótolni.

Mind az omega-3, mind az omega-6 zsírsavak a hosszú szénláncú többszörösen telítetlen zsírsavak csoportjába tartoznak. Kémiai különbségük a kettős kötés helyzetében rejlik, de ez a részlet önmagában nem bír nagy jelentőséggel. Ami igazán lényeges, hogy anyagcsere- és élettani hatásaik jelentősen eltérnek egymástól, gyakran ellentétes irányban hatnak a szervezetre – ezért különösen fontos az arányuk kiegyensúlyozása az étrendben. Az omega-6 zsírsavak egyes formái már nagyon kis mennyiségben is biológiailag aktívak, azonban túlzott bevitelük – főként érzékenyebb egyéneknél – hozzájárulhat allergiás és gyulladásos folyamatok kialakulásához. Az omega-6-ban gazdag étrend tehát egy gyulladásos irányba tolja el a szervezet működését, ami további negatív hatásokkal járhat. Amikor omega-3 zsírsavak (különösen EPA és DHA) kerülnek a szervezetbe halak vagy halolaj formájában, ezek részben kiszorítják az omega-6 zsírsavakat a sejthártyákból – feltehetően a legtöbb sejt esetében –, és ezáltal részben képesek ellensúlyozni az omega-6 kedvezőtlen hatásait. Ezért rendkívül fontos a bevitt omega-6 és omega-3 zsírsavak arányának fenntartása. A nyugati típusú étrendben ez az arány napjainkban jellemzően 10:1 és 20:1 között mozog, szemben az ideálisnak tartott 4:1 – vagy még inkább 2:1 – aránnyal.